Kard és könyv

…Augusztus vége felé járt az idő. Tokió utcáin kellemes idő volt. Kora délután lehetett, az emberek békésen sétálgattak az utcákon. Csend volt. Ezt a csendet azonban az egyik áruház előtt tornyosuló tömeg nagy zsivalya törte meg. Siza és barátnője Kathy épp arra sétáltak és felfigyeltek a hatalmas nyüzsgésre. Elindultak hát a tömeg felé, hogy kiderítsék mi lehet a hatalmas hangzavar oka. Alig pár méterre az üzlettől már látták is a hatalmas plakátok hirdetéseit:

„A mai napon a híres író, Yuki Eiri dedikálja könyvét! Egészen este hatig!” – olvasta fel az írást félhangosan Kathy – Az meg ki? – kérdezte baránőjét.

-Te nem ismered Yuki Eirit? – méltatlankodott Siza.

-Még nem akart felszedni, de még megölni se, ígyhát nem igazán – vigyorgott Kathy.

-Eiri fantasztikus novellákat ír! Érdemes lenne egyet elolvasnod!

-Na persze… Inkább menjünk innen, úgyse szeretem a hangzavart. – azzal karon ragadta Sizát és megindult vele a park felé. Kinéztek maguknak egy padot, kicsit távolabb a hangzavartól, letelepedtek oda és beszélgetni kezdtek. Már esteledett, a nap ragyogó vöröses narancssárgára festette az eget. A két lány ekkor kezdett feleszmélni, hogy mennyire elrepült az idő.

-Jesszus már fél hét- pattant fel Siza – Nekem rohannom kell, megígértem Dilarrának, hogy segítek neki, ne haragudj, majd holnap beszélünk! Szia!

Kathy még egy darabig figyelte az elviharzó Sizát, majd elnyúlt a padon és az eget kémlelte. A csillagok lassan megjelentek az égbolton, s a hold is felbukkant. Csodálatos volt a telihold, ahogy ezüstös fénye beterítette az egész parkot. Kathy teljesen belefeledkezett ebbe a látványba. Még azt se vette észre, mikor valaki közel ért hozzá.

-Ragyogóan szép a ma este nemde? – hallatszott egy kellemes férfihang. Kathy ijedtében felugrott a padról, és előrántott valahonnan egy katanát. A férfi kicsit meghátrált, majd furcsálva figyelte a lány tisztuló szemeit. – Ugye azért nem támadsz katanával mindenkire, aki hozzád szól? – kérdezte. Kathy elpirult és elrakta a fegyvert.

-Izéé… sajnálom…

-Semmi gond, további szép estét! – indult el lassan a férfi.

-Várj csak! – szólt oda a lány, a férfi megállt. – Te nem Yuki Eiri vagy véletlenül?

-Nocsak, tán a kisasszony az egyik rajongóm lenne?

-Igazából – pirult el Kathy ismét – nem is ismertelek volna meg, ha a barátnőm Siza nem mutat rólad egy palkátot az áruház előtt ma.

-Na igen nem mindenki szeret olvasni – jelentette ki a férfi, mire Kathy ismét zavarba jött – De ettől még senki se lesz rossz ember – kacsintott a lányra Yuki. Kathy maga mellé invitálta a férfit és beszélgetni kezdtek. A lánynak egyre szimpatikusabb lett a férfi. Egész jól érezte magát a társaságában. Yuki ugyan érdekes személyiségnek tűnt a farkas szemében, de pont ez vonzotta őt annyira a férfihoz. A rákövetkező pár nap, így egész gyorsan eltelt. Kathy és Yuki egész nap a városban csavarogtak, kávézgattak és persze rengeteget beszélgettek. Egyik este szintén a parkba ültek és nagyban cseverésztek, mikor hatalmas szél kerekedett pillanatok alatt, s amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott is, majd nem messze tőlük egy árny jelent meg. Kathy előrántotta a katanát és Yuki elé állt. Kicsit kényelmetlenül érezte magát ebben a helyzetben, még nem sűrűn harcolt úgy, hogy egy teljesen idegen előtt, nyíltan harcba szálljon bárki előtt is, de most kénytelen volt.

-No lám itt az én kis farkasom – hallatszott Choden hangja, majd a férfi előlépett a holdfénybe. Hosszú fekete bőrkabátot viselt és egy katana volt az oldalára szerelve.

-Mit akarsz itt Choden? – vonta kérdőre a lány. Yuki feszült figyelemmel kísérte az eseményeket.

-Téged! No meg érdekelne, hogy ki is a te újdonsült barátod.

-Neked ahhoz semmi közöd! Most pedig tűnj innen! Nincs kedvem egy avatatlan előtt harcolni. Majd később megkereslek, megígérem!

-Ám legyen… pedig kedvem lett volna játszadozni veled, no de mindegy… - azzal eltűnt az éjszakába.

Kathy ezekután kénytelen volt mindent elmesélni. Azt hogy ő valójában egy farkas, az a férfi pedig vámpír. Mindent elmondott, a legapróbb részletekig. A folyamatos párharcukat, azt, hogy milyen is az élet kívülállóként.

-Sok mindent megtudtam rólad Kathy Crow. Olyat is amit eddig csak maximum a történeteimben írtam le. Az igazat megvallva örültem, hogy veled hozott össze sors. Holnap vissza kell utaznom Londonba, nem tudom mikor jövök ide vissza legközelebb, de azt megígérem teleszel az első aki megtudja.

-Nem maradhatnál itt mégis? Velem?

-Nem lehet, te és én teljesen mások vagyunk! Megkedveltelek ez igaz, de attól még, különbözünk. Te katanával küzdesz minden rossz ellen, az én fegyverem, az írás, a könyvek. Mindenesetre megígérem neked, amint Londonba érek, kapsz tőlem egy remek ajándékot. Most pedig, ég veled Kathy Crow. Sosem felejtelek el. – mondta a férfi, rámosolygott a lányra majd elsétált az éjszakában. Kathy arcán egy könnycsepp gördült végig, ahogy látta a férfit beleveszni a park sötétjébe…

Napokkal később.

Siza, mint az őrült rontott be Kathyhez. A lány csak nézte őt meglepetten és magában jókat mosolygott barátnője lehengerlő – és ez szó szerint értendő – lelkesedésén.

-Képzeld Kathy! Megjelent Yuki legújabb novellája! – nyomta a lány kezébe a puhakötéses, vékony borítású írást Siza.

-„Kard és könyv” – olvasta el a címét Kathy. Mereven bámulta a borítót és eszébe jutott mindaz, ami a parkban történt. Siza látta barátnője szomorúságát, így szó nélkül kísétált a lakásból és magára hagyta a lányt. Kathy az egyik fotelba ült és olvasni kezdett…

Kathy becsukta a könyvet, boldog volt, fantasztikus ajándékot kapott. Yuki sosem válaszolt Kathy leveleire, ám a lány mindent megírt neki, még azt a napot is mikor megjelent Yuki novellája. Az író betartotta szavát. Egy csodálatos novellával lepte meg a lányt, mely róla szólt. Az együtt eltöltött pár napról és az elválás fájdalmas pillanatairól. Azóta is az a mondat járt a fejében:

„A te fegyvered a kard az enyém a könyvek!”

…Kathy elrakta a novellát és elindult Sizához. Végre újra önmaga lett…